Téli érkezőink közül ezúttal a másik Nyíregyházáról szerződtetett játékossal beszélgettünk eddigi pályafutásáról és az új székhelyén szerzett eddigi tapasztalatairól.
– Az elmúlt napokban Eperjesi Gábort, és Dragóner Filipet mutattuk be honlapunkon, ellentétesen velük azonban te jóval rutinosabb „átigazolónak” számítassz, hiszen több klubban is megfordultál már. Hogyha ezt nézzük, miként fest az eddigi pályafutásod?
– Szolnoki származásúként Szolnokon nevelkedtem, ott is kezdtem el a labdarúgással foglalkozni, és egészen tizenhét éves koromig ezen a helyen játszottam. Aztán elkerültem Kecskemétre, ahol egy nagyon szép időszakot, négy-öt évet töltöttem, és itt sikerült feljebb lépnem a ranglétrán is. Bemutatkozhattam az U19-es válogatottban, illetve a felnőtt csapatban. Erre tisztán emlékszem, a Paks elleni debütáló találkozón ugyanis rögtön góllal és gólpasszal tudtam segíteni az együttest, és így a továbbiakban is megkaptam a lehetőséget az NB I-ben. A kecskeméti időszakot követően, Nyíregyházáról kaptam lehetőséget, ahol az első szezonomban kilenc gólig jutottam, ami kiváló periódust jelentett a pályafutásomban, sajnálatos módon azonban szezon végén kizárták a csapatot az élvonalból, én pedig a Puskás Akadémiához kerültem. Az első idényem itt is jól sikerült, utána viszont kiestünk, és úgy érzem, ott egy kicsit megrekedtem. Egyrészt én is maradtam az NB II-ben, másfelől egy kisebbfajta sérülés is nehezítette a dolgomat. A kéthónapos kihagyás után nehéz is volt a folytatás, aminek az lett a vége, hogy visszakerültem a szintén másodosztályú Nyíregyháza gárdájába. Itt újból egy szép időszak következett, annak ellenére is, hogy a kitűzött cél, a feljutás nem jött össze.
– Így jutottunk el időben a mostani téli átigazolási időszakhoz. Milyen gondolataid vannak azzal kapcsolatban, hogy Mezőkövesdre kerültél, illetve, hogy ismét az NB I-ben futballozhatsz?
– Természetesen nagyon örülök neki, hogy itt lehetek, és, hogy újból megkaptam a lehetőséget egy első osztályú klubnál. Szeretnék is élni ezzel a lehetőséggel, egyelőre viszont még nem jöttek a gólok. A játékkal azért nagyjából meg vagyok elégedve, de a találatok számával nem, ebben mindenképpen javulást várok magamtól.
– Azt mondod, hogy a játékkal nagyjából meg vagy elégedve, pedig Kuttor Attila irányítása alatt olyan szempontból nehéz folyamatosan a pályán lenni, hogy elég gyakori a rotálás. Mennyire érzed stabilnak a helyedet, vagyis mennyire sikerült véleményed szerint, ilyen kis idő alatt is megmutatni, hogy mire vagy képes?
– Elsőként azt mondanám, hogy mindenképpen van magammal szemben hiányérzet. Mivel NB II-ből jöttem, ez egyértelműen más szintet jelent, ezért kell egy kis idő, hogy átálljon az ember. Más ebben az osztályban a munka, más intenzitású meccseken vehetek részt, ezért a szervezetnek is kell egy idő az átállásra, de úgy érzem, hogy kezdem megszokni a ritmust, a környezetet, a körítést, ezért most már tényleg csak azt várom, hogy jöjjenek a gólok és a még jobb játék.
– Ha már átállás, és te is említetted, hogy több helyen megfordultál már, a beilleszkedéssel minden rendben volt, vagyis úgy történt, ahogyan kell?
– Persze, egyből befogadtak a többiek. Egy nagyon jó társaságba csöppentem bele, ahol mindenki segítőkész volt már az első naptól fogva, és mindenki a segítségemre állt, amikor megérkeztem. Szóval tényleg a lehető legnagyobb rendben történt ilyen szempontból minden, annak pedig nagyon örülök, hogy mindez egy NB I-es csapatnál történhetett meg, mert nagyon boldoggá tesz, hogy újból ebben a mezőnyben lehetek.
– A csapattársak közül voltak olyan értelemben ismerős arcok, akikkel már rúgtátok együtt a bőrt korábban?
– Voltak igen, például Bertus Lajos, akivel régebben még Kecskeméten játszottunk együtt, de Dragóner Filippel legutóbb épp Nyíregyházán, Dombó Dáviddal meg még az utánpótlás válogatottban szerepeltem egy csapatban. Ebből a szempontból is könnyen ment a beilleszkedés, de a futballpályán egyébként is sok emberrel találkoztam már, szóval ilyen értelemben is ismerős lehetett számomra a közeg.
– Ez az újabb váltás, költözés az életedben miként hatott a családra?
– Most már lassan egyéves a kislányom, de szerencsére minden rendben volt ezzel, és a párom is nagyon jól viselte a költözés körülményeit. Örült is neki igazából, hogy megint egy új környezetbe kerülünk, szóval semmi kifogása nem volt ezellen. Egyébként Egerben lakunk, ami egy nagyon szép kis város, és jól érezzük ott magunkat. Lassan jön a jó idő, mehetünk majd egyre többet kirándulni, de ez csak a szabadidőt jelenti, mert természetesen komoly feladatok várnak még ránk a focipályán a szezon végéig.
Fenyves Balázs, 2019.03.23.
(FOTO: Gál Péter + Barczi Gábor, Mezőkövesdi Média Nonprofit Kft., archív)
