Levélben búcsúzik el a szurkolótól tavalyi házi gólkirályunk, Molnár Gábor.
Szomorú szívvel, ugyanakkor őszinte hálával és köszönettel búcsúzom el Önöktől, tőletek, a Mezőkövesd Zsóry csapatától, stábjától, szurkolóitól három gyönyörű évet követően.
2014-ben már az első pillanatban nagy szeretettel fogadott a klub, a vezetők és a szurkolók egyaránt, s ennek köszönhetően hamar beilleszkedtem, igazi „második otthonomnak” tekintettem Mezőkövesdet, a Zsóry csapata lett az új családom.
Ez a kölcsönös tisztelet és szeretet mit sem kopott az elmúlt évek alatt. Sőt! Csak tovább erősödött, s attól függetlenül, hogy hullámhegyen, vagy völgyben utazott éppen a csapat, mindig szerettem ott lenni, ott élni, Matyóként lélegezni és küzdeni.
Mezőkövesden lettem stabil NB II-es labdarúgó, miután Tóth Lászlótól bizalmat és lehetőséget kaptam. Majd később részese lehettem az NB I-be jutás katartikus élményének is. Ezt követően élvonalbeli pályafutásomat is a Zsórynál kezdhettem el, vagyis túlzás nélkül állíthatom, Mezőkövesden lettem futballista.
Álmaim és céljaim, melyekért már kisgyermek korom óta elszántan küzdök, itt kezdtek el valóra válni. S a klub, személyesen Tállai András Elnök Úr segítsége, mentorálása és kitüntető figyelme nagyon nagy segítséget jelentett. Sokat tanultam a futballról, a szakmáról, de saját magamról is, nagyszerű emberekkel, csapattársakkal, barátokkal voltam körülvéve, s nagyszerű szurkolóink szeretete mindenhová elkísért.
Mindezek nyomán, Pintér Attila és Radványi Miklós keze alatt elindulhattam egy olyan úton, mely remélhetőleg egy sikeres pályafutás felé visz engem.
Soha nem a pénz volt az elsődleges számomra, mikor pályára léptem, vagy leszerződtem, így bő fél évvel ezelőtt is egyértelmű volt, hogy más klubok megkeresése ellenére is a Mezőkövesd Zsóryval kötök hosszútávú – 3 éves – szerződést. S így is tettem, mert azt gondoltam, hogy ha előbb-utóbb a szakmai fejlődésem érdekében távoznom is kell, a klub, a vezetés, a csapat és a szurkolók megérdemlik, hogy „honoráljam” a felém áradó szeretetet.
Voltak megkereséseim „nagy kluboktól”, külföldről, de mint ahogy korábban, most is a fokozatos és a tudatos építkezés szellemében döntöttem. Nem vakított el sem a pénz, sem a hírnév, úgy választottam, hogy ahová megyek, az „csak egy lépcső” ugrást jelentsen. Vagyis adott legyen minden a további szakmai fejlődésemhez: kiváló edző, rutinos, jó játékosok, akadémiai körülmények és magasabb célok, melyek még jobb játékossá, emberré nevelhetnek.
Most eljött a pillanat, amikor ebben a nyílt levélben el kell köszönnöm.
Nagyon hálás vagyok mindenért, amit Tállai András elnök úrtól és a Zsóry vezetésétől, csapatomtól, Mezőkövesd lakóitól és a szurkolóktól kaptam, őszintén mondom, szomorú szívvel veszek búcsút mindentől és mindenkitől.
Örökre hálás leszek a klubnak és a városnak egyaránt!
Büszke vagyok arra, hogy mezőkövesdi labdarúgó lehettem három évig, hogy gyönyörű sikereket, nagyszerű pillanatokat élhettünk meg együtt, s kitörölhetetlen élményekkel gazdagodtam!
Kívánok őszintén és tiszta szívvel nagyon sok sikert a Mezőkövesd Zsórynak!
Volt edzőmnek, csapattársaimnak köszönöm az együtt töltött időt, a drukkereknek pedig azt a kitüntető szeretetet, mellyel körülvettek engem és szeretteimet!
Őszinte hálával és tisztelettel:
Molnár Gábor
