Három, az elmúlt években sikeres ökölvívó is visszatért Mezőkövesdre, s úgy tűnik, a Matyó Kupának is lesz még jövője.
– Milyen volt az idei Matyó Kupa mezőkövesdi szemszögből?
– Az idő elszállt már kicsit, ez a 41. Matyó Kupa volt. Tavaly sokat gondolkoztam, érdemes lesz-e megcsinálni idén, kicsit belefáradtam, voltak problémák. Aztán az Észak-Magyarországi Box Régió vezetője, Dorkó Péter azt mondta, csináljuk meg, a régió állja a költségek jelentős részét. De akkor kétnapos legyen, mert akkor nincs sok értelme, ha éjszaka menjenek a meccsek, abba mindenki elfárad. A szervezés így könnyebben ment, a kiírást ők készítették, ők trombitálták össze az országból a mezőnyt. Mutatja, hogy a versenynek van jelene, s lesz hangsúlya, színvonala. Mi biztosítottuk a termet, s egy-két dolgot. A gyerekek szereplésével szkeptikus voltam, tavaly év végén szétrobbantunk, eligazoltak, leálltak, fegyelmi problémák is voltak. Az évet úgy kezdtük, hogy nagy részük kicsi volt, a többi túlkoros volt. Van fantázia a 18-19 évesekben is, régen is volt, hogy valaki 20 évesen kezdett el boxolni, de több a baj velük. Néha az edzőterem kisebbségi óvodára, iskolára hasonlít, sokakat meg kell tanítani viselkedni, elismerés ezért a tanerőnek. De van köztük tehetséges, hát miért ne jöjjenek, ne csavarogjanak, hasznosan töltsék azt a heti 6-8-10 órát a teremben. Sok jót nem vártam, a szombat rosszul sikerült, a két legjobbunk kikapott, a fiatalok bestresszeltek, a menők közül Lakatos vagy kikapott vagy nem, de rosszul esett a vereség, Balog Dezsőt állj után gyomorszájon ütötték, a bíró meg csak nézett. Ez így sok volt. A vasárnap megszépítette a dolgot, Kaló Józsi a riválisával, Erikkel vívott, akivel annak idején még sokat kesztyűztek. Volt, amikor Erik meglepetést okozott, hiszen jó lába van, ügyes. Kaló most profi módon legépelte az első menetben. Ez a hajcihőre gyógyírt jelentett. Sok a baj vele, de ha megérem, lesz 42. Matyó Kupa is.
– Hogyan alakul a folytatás?
– Két-három hét szabadság következik, utána rengeteg pofonparti lesz, legutóbb a Siroki Várjátékon voltam négy-öt kis kölyökkel. Öt pofonpartit tervezünk, s teljes erőbedobással készülünk az őszre, lesz serdülő bajnokság, junior is. Nem utolsó sorban Kalót a felnőttre szeretném elvinni, ő is ambicionálja. Kár, hogy 2-3 műszakban dolgozik, de ilyenkor délelőtt edz, van benne akarat. Van egy kétméteres, Klicsko méretű srác is, reméljük, ő is olyan színvonalú lesz őszre, hogy érdemes lesz elvinni a Magyar bajnokságra.
– Sok a visszatérő, de Mizserrel mi a helyzet?
– Mizser aranyos volt, megnyerte az utánpótlás olimpiát, volt a junior EB-n, ami nem a legjobban jött ki neki, azt mondta megrántotta a vállát. Ott kezdődött a probléma, hogy hívták, de nem ment el Tatára edzőtáborba. Tanult is, mást is csinált, le kellett róla mondani, nem jött el a bajnokságra sem. A visszatérők teljes erőbedobással dolgoznak. Meg kell még nekik emészteni a hétvégi vereséget, remélem, hogy sikerül és eredményesebb évet zárunk, mint 2015-ben.
