
Több, mint tíz kispesti év után, tavaly csatlakozott klubunkhoz Nagy Gergő, aki ma már boldog édesapának mondhatja magát, hiszen januárban született meg kisfiuk. A rutinos középpályás a labdarúgáson kívül egy másik sportot is szenvedélyének tart, hiszen gyermekkora óta járja az erdőt nagypapájával. Családjáról, szeretett hobbijáról és a fociról kérdeztük középpályásunkat.
Tavaly nyáron a pároddal kettesben érkezetek ide Mezőkövesdre, azonban ma már hárman vagytok. Milyen az apaság? Miben befolyásolja a játékodat az, hogy édesapa lettél?
Apának lenni a legjobb dolog, ami az életben történhet. Amikor megérkeztünk igazából, már kettő és felen voltunk, hiszen akkor már kismama volt a párom. Idén januárban született meg a kisfiam. Csodálatos érzés, mindennap úgy hazamenni, hogy ő az ajtóban már vár és vigyorog rám.
A játékom semmiben nem változott, de azt gondolom, hogy a fiam egy plusz motivációt és egy örömfaktort ad ahhoz, hogy jól készüljek fel egy mérkőzésre. Igaz, még nem néz tv-t és nem úgy látja a dolgokat, de bízom benne, hogy mosolyogni fog, ha egyszer meglátja a tv-ben az arcomat. Ez a legkedvesebb motiváció számomra!
Igaz még csak nyolchónapos a kisfiad, de egy focista apukánál adódik a kérdés, szeretnéd majd, ha a nyomdokaiba lépve ő is labdarúgó lenne?
Semmit sem fogunk ráerőltetni a párommal. Hogyha általam megszereti a focit-, akkor támogatni fogjuk, – hiszen én is édesapám miatt léptem a labdarúgás nyomvonalára. Igaz ő nem volt focista, de imádja a focit. Nem kizárt, hogy rá is fog ragadni valami ebből a sportból. Ha szeretni fogja és élvezni, akkor természetesen támogatni fogjuk és minden tapasztalatomat és segítségemet megadom neki.
Ha jól tudom, a labdarúgáson kívül egy másik sportot is űzöl, hiszen vadászol. Hogyan és miért választottad ezt az aktív kikapcsolódási formát?
Nem én választottam a vadászatot, hanem a vadászat választott engem, fogalmazzunk így. Anyai ágon a nagypapám a vadász a családban, így amikor megtanultam járni, papa már vitt is magával az erdőbe. Én voltam az első fiú unoka arról az ágról, így rám szállt ez a csodálatos örökség, amit nagyon szeretek és a gyermekemmel töltött idő után a legjobb kikapcsolódási formának nevezhetek.
Az erdei sétákon és a vadászaton kívül, mi a kedvenc időtöltésed a családoddal?
A család többi részével lenni. Amikor időnk adódik és amikor egy kicsit hosszabb szünetünk van, akkor próbálunk eljutni a nagyszülőkhöz. Az én szüleim Gyulán a párom szülei pedig Pomázon élnek, így elég sokat kell utaznunk, szóval inkább próbáljuk a nagy családot összehozni.
Egy év Mezőkövesden töltött idő alatt, alakultak már ki szoros barátságok, amik az öltöző falain kívül is tartanak?
Azt gondolom, hogy annyira nem, hiszen itt mindenki családos és az első számú dolog mindenkinek a család. Természetesen vannak szoros kapcsolatok, mindenkivel jóban vagyunk, de nyilvánvalóan mindenki a saját baráti társaságával tartja a kapcsolatot. Én a jelenlegi csapattársak közül a Cseri Tomival, a Konyakkal, Gabikával ( Kojnok Zsolt, Molnár Gábor a szerk.) tartom a legszorosabb kapcsolatot és ugye az Ugraival, hiszen ő többször volt már csapattársam. Elmondhatom azt, hogy szoros baráti kapcsolatok már alakultak ki.
Több mint tíz év után távoztál a Budapest Honvédtól, azonban a két csapat mérkőzését követően a kispesti szurkolók még mindig hatalmas lelkesedéssel fogadtak. Mit gondolsz, mi miatt lehetsz még mindig közönségkedvence a piros-feketék szurkoló táborának?
Amit mondtál, a tíz év. Ott lettem kisgyermekből felnőtt, ott váltam azzá, aki ma vagyok. Hullámzó éveket éltünk meg a szurkolókkal és a csapattal egyaránt, hiszen ahogy minden klubnál, Kispesten is voltak nagy mélységek és tetőpontok. Azt gondolom, hogy a futballban nagy szó a lojalitás és igen ritka is. Úgy vélem a szurkolók ezt nagyra értékelik. Nyilván a mutatott játék, a viselkedés, a közösen eltöltött évek, megszerzett sikerek és élmények juttattak el ahhoz, hogy az általad használt „közönség kedvenc” váljon belőlem.
Múlt pénteken te is pályára léptél a Kecskemét ellen. Hogy érezted a játékodat? Milyen volt a hangulat a mérkőzést követően az öltözőben?
Jó ütemben szálltam be, hiszen 2-0-nál, már volt élvezeti faktora a játéknak. A mérkőzés után nem volt nagy öröm, hiszen sok minden nem oldódott meg ezzel a győzelemmel, ezáltal nem szabad túlértékelni ezt a sikert, de a mélypontoknál sem szabad nagyon eltemetnünk magunkat. Ez egy lélektanilag nagyon fontos győzelem volt az egész csapat számára és mindannyian bízunk abban, hogy átszakított egy gátat. Ráléptünk egy útra és ezt az utat tartanunk kell!






