Rovatunk következő részében csapatunk egyik testvérpárjával beszélgettünk.
Bobál Dávid és Bobál Gergely idén nyáron érkezett csapatunkba. A testvérpár együtt már több hazai együttesnél is megfordult, így a pályán belül és azon kívül is rengeteg közös emlékkel gazdagodtak az évek során. Ezekről az együtt átélt élményekről, a legkedvesebb pillanataikról és a hasonlóság okozta nehézségekről kérdeztük őket.
Mint minden ikerpárnál, az egyik leggyakoribb kérdés, ki az idősebb és milyen időeltéréssel születtetek meg?
Geri: Én vagyok az idősebb és mindössze tizenöt perc eltérés van kettőnk között.
Milyen volt a gyermekkorotok? Hogyan emlékeztek vissza erre az időszakra?
Dávid: Az iskolával és az óvodával szemben laktunk, ahol volt egy focipálya is. Sokat jártunk át focizni, de nagypapa kertjében is mindig fociztunk. Emellett sokat voltunk a szabadban, bicikliztünk, de igazából már akkor is a labdarúgás töltötte ki az időnk nagy részét.
Geri: Egyszer biciklizés közben nagyon elestem, amikor megkergettek a kutyák, de ezen kívül csak jó emlékeim vannak a gyerekkoromból, hiszen rengeteget játszottunk együtt. Van egy bátyánk, játék közben mindig ő volt a főnök, de ez 16-17 évesen megváltozott, átvettem a hatalmat. Már gyermekkorunkban is, úgy ahogyan most is, mindig azt csináltuk, amit szerettünk.
Mi számotokra a legszebb, illetve a legrosszabb közös élmény, amit együtt éltetek meg?
Geri: Számunkra a legmeghatározóbb közös élmény Dávid gyermekeinek születése volt, például amikor vártuk a kórházban a kis Dominikot. Ha pedig a labdarúgáson belül kellene említenem egyet, akkor az, amikor még Zalaegerszegen fociztunk, és a Puskás Akadémia ellen mindketten gólt szereztünk. Ez egy jó élmény, amire szívesen emlékezünk vissza, de ide tartozik minden olyan közös siker, amit együtt éltünk át.
A tökéletes testvérpár mintái lehetnétek. Szoktatok veszekedni, rivalizálni akár a magánéletben, akár a pályán?
Geri: A rivalizálás inkább fiatalabb korunkban volt jellemző, ma már egyáltalán nem. Abban az időben, ha egymás ellen játszottunk edzésen, akkor Dávid fixen megrúgott.
Dávid: Egyáltalán nem bírtuk elviselni a vereséget, így gyermekként amikor egymás ellen játszottunk, tök mindegy, hogy fociztunk, kosárlabdáztunk, vagy kézilabdáztunk, akkor mindig a döntetlenre mentünk, hogy a meccs végén mind a kettőnknek jó legyen.
Külsőleg mondhatni teljesen egyformák vagytok, belsőleg is ugyanekkora a hasonlóság, vagy szöges ellentétjei vagytok egymásnak?
Geri: Én mindig azt szoktam mondani, hogy 90%-ban mindenben ugyanolyanok vagyunk és van a 10% amiben eltérünk, ide tartozik például az, hogy Dávidnak már családja van.
Ez a hasonlóság mennyire zavaró számotokra a hétköznapokban? Gyakran adódnak kellemetlen vagy vicces szituációitok emiatt? Ha igen, mi volt az eddigi legjobb sztoritok ezzel kapcsolatban?
Dávid: Egyáltalán nem zavaró számunkra, de nagyon sokszor összetévesztenek minket. Volt már nem egy olyan alkalom, amikor odajött hozzám egy számomra teljesen idegen ember, aki ismeri Gerit, akár látásból, vagy személyesen és én olyankor úgy teszek, mintha ő lennék, ismerném és beszélgetek vele. Ezen kívül volt pár olyan alkalom, amikor Geri rossz fát tett a tűzre és velem takarózott.
Abban viszont különböztök, hogy Dávid már két gyermekes édesapa. Dávid, mi a kedvenc elfoglaltságod a családoddal? Hogy érzed magad családapaként?
Dávid: Nagyon jól érzem magam családapaként, sokat játszok a gyerekekkel, főleg a naggyal. Együtt focizunk, homokozunk, szórakozunk. Ő most kezdte az óvodát, emiatt sajnos sokszor betegek a gyerekek. Az öt hét oviból három hetet otthon töltött Domi betegség miatt. Olykor úgy érzem, hogy nehéz, de a gyermekeim és a velük töltött idő mindent kárpótol.
A social média felületeken sokat lehet látni Gerit a kisfiaddal, milyen a kapcsolat köztük? Milyen keresztapa ő valójában?
Dávid: Annyiszor nincs velük, mint amennyi kép készül, de viccet félretéve, Geri nagyon meg tudja bolondítani Domit. Szeretnek együtt lenni, játszani, focizni, vagy sétálni a szabadban.
Geri: A mi kapcsolatunk Domival nagyon viharos, egyik pillanatban még imád, a másik pillanatban pedig már utál. Ha velem van, mindig azt csináljuk, amit ő szeretne, amit apa vagy anya nem enged meg, azt nálam szabad.
Miben változtatta meg az életeteket az, hogy apa, illetve nagybácsi lettetek?
Geri: Én örülök neki, hiszen tudok tapasztalatot gyűjteni, ahhoz, hogy majd a későbbi jövőben, tudjam, hogyan kell viselkedni egy kisbabával.
Dávid: Egy gyerek mindig megváltoztatja az ember életét. Ilyenkor már nem te vagy a központban, hanem a gyerekek és az, hogy meg tudj nekik adni mindent. Emellett pedig nagyon szeretek velük lenni.
