Csapatunk KIT menedzsere, Móher Andrea immár öt éve dolgozik egyedüli nőként a Mezőkövesd Zsóry FC első osztályú gárdájának stábjában. Ezalatt az idő alatt sok játékossal találkozott, kötött szoros barátságot és élt átfergeteges pillanatokat a csapattal. A játékosokkal való kapcsolatáról, feladatairól a labdarúgás szeretetéről, valamint arról kérdeztük, milyen nőként a férfiak szakmájában dolgozni.
Te vagy a csapat KIT menedzsere. Elmondanád mi a feladatköröd?
A feladatom igazából elég sokrétű. Ide tartozik a ruhák, a felszerelések elkészítése, hogy az edzésekre és a mérkőzésekre minden meglegyen amire a fiúknak szükségük van. Ezek mellett pedig bármiben szívesen segítek nekik, legyen az munka vagy magán jellegű kérés.
Már 5 éve dolgozol egyedüli nőként a felnőtt csapatnál, hogy érzed magad ennyi férfi között?
A válasz egyszerű, jól. Nagyon szeretek itt lenni és velük dolgozni. Már gyerekkoromban is sokkal több fiú barátom volt. Jól kijövök velük, szeretem őket és azt gondolom, hogy ők is engem. Kiváló kapcsolatot ápolok velük és egytől-egyig mindenkit a szívembe zártam. Nyilván, mint mindenkinek, nekem is megvannak azok az emberek, akik közelebb állnak hozzám. Van egy fodrász szakmám, de őszintén mondom azt, hogy számomra ez az álommunka.
Sok játékossal és edzővel találkoztál ezalatt az öt év alatt, mennyire nehéz az elválás?
Nagyon nehéz. Akkor a legnehezebb amikor egy olyan játékos megy el, akivel valóban sok időt töltöttél el, közel állt hozzád és napi szinten kommunikáltál vele. Kiemelném, hiszen nemrég hagyott itt minket Vadnai Dani, az ő távozása kifejezetten rosszul érintett.
Vannak kedvenceid a csapatnál?
Nem szeretnék nevet, vagy neveket mondani. Nem akarom, hogy bárki is azt érezze, kevésbé kedvelem. Ha hozzám valaki közelebb áll, az azért van, mert ő is ugyanúgy nyit felém, ahogy én felé. Nincs kivételezés, mindegy, hogy magyar, vagy külföldi, mindenkit ugyanúgy szeretek, de vannak játékosok, akik közelebb állnak a szívemhez.
Korábbi beszélgetésünkkor már említetted, hogy nem beszélsz idegen nyelveket. Hogyan érteted meg magadat a külföldi játékosokkal?
Hol így, hol úgy. Akadnak olyan alkalmak, amikor szükség van segítségre, de azért már ennyi idő alatt, ragadt rám egy kicsi nyelvtudás. Ami azt jelenti, hogy megértem, amit mondanak, beszélni nem tudok, de megértem, hogy mit szeretnének.
Vannak olyan, már nem a Mezőkövesd színeiben játszó labdarúgók, akikkel a mai napig tartod a kapcsolatot? Ha igen kik ők?
Igen vannak. Kiemelném Szalai Attilát, aki a török Fenerbahçe játékosa és a Magyar Labdarúgó Válogatott tagja, vele a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok. Több játékost is meg tudnék nevezni, hiszen van, akivel napi, heti szinten beszélek, de akadnak olyanok is, akik a jeles ünnepekor, esetleg születésnapon írnak, ami természetesen jól esik.
Miben rejlik a jó kapcsolat titka közted és a játékosok között?
Azt gondolom, hogy a kölcsönös tiszteleten és segítségadáson. Jelenleg egy elég nehéz időszakon megyek keresztül és hatalmas támogatást kapok tőlük nap, mint nap. A sok sztereotípia ellenére elmondhatom azt, hogy ők egytől egyig jó emberek és nem csak nekem, hanem másokon is szívesen segítenek. Nagyon sokat köszönhetek nekik, hiszen akkora szeretetet és lelki támogatást kapok tőlük, amik segítenek abban, hogy elfelejtsem az engem ért negatív impulzusokat és csak a pozitív dolgokra koncentráljak. Nyíltan mondhatom azt, hogy ők a második családom.
A Mezőkövesd mérkőzésein kívül is nézel futballmeccseket? Közel áll hozzád maga a sport?
Gyerekkorom óta szeretem a focit. A szüleimnek a stadionban volt büféjük, így adott volt, hogy a legtöbb hazai mérkőzésen ott legyek. Ezen kívül pedig szívesen eljárok más csapatok bajnoki mérkőzéseire, illetve a magyar válogatott meccseire.
Mit adott eddig neked ez a klub?
Ezt egy szóval tudnám csak elmondani, az életemet.
Riccardo Piscitellit, csapatunk kiváló kapusát kértük meg, mondjon egy két kedves gondolatot Andiról:
„Andi olyan mintha a második anyukám lenne. Mindenről és mindenkiről gondoskodik. Ő egy nagyon fontos tagja, a lelke a csapatnak és a klubnak egyaránt. Minden klub számára fontos, hogy legyen egy olyan megbízható és egyben nagylelkű tagja, mint Andi. Sajnálom, ha néha visszaélek a jóindulatával és plusz munkát adok neki, mert elfelejtettem magammal hozni a ruháimat.”
