Gohér Gergő pontot érő góllal debütált Mezőkövesden, de ígéri, még jobb lesz, ha utoléri magát. Az eddigi két döntetlent talán nem cserélné el egy győzelemre.
– Hétvégén bemutatkoztál a csapatban, méghozzá góllal, hogy emlékszel vissza a mérkőzésre?
– Pozitívan, jó meccset játszottunk, jó volt újra nb1-ben játszani, másfél év „kihagyás” után. Örültem a lehetőségnek, próbáltam élni a bizalommal. Jól sült el, hiszen sikerült gólt lőnöm, amivel egy ponthoz tudtam segíteni a csapatot.
– Mennyit szoktad gyakorolni a szabadrúgásokat?
– Általában sokat, most egyelőre az erőnléti állapotomra fektetem a nagyobb hangsúlyt, hogy minél előbb utolérjem magamat. Már hetente odafigyelek a szabadrúgások, szögletek gyakorlására.
– Neked is sokáig tartott a bajnokság, ennyi időre volt szükséged fölpörögni?
– Amikor vége lett az nb2-es bajnokságnak, lett egy sérülésem, amivel két-három hetet ki kellett még hagynom. Amikor idekerültem Kövesdre, akkor kezdtem el edzeni, ezért nem vagyok még abban az erőállapotban, amiben szeretnék lenni. Tudom, hogy még többre vagyok képes, mit amit most nyújtottam. A támadásokba sokkal többször szeretnék bekapcsolódni, gólpasszokat adni, gólt rúgni, de természetesen a stabilitást, védekezést is megadni.
– A tavasz mennyire adott lendületet az nb1-hez?
– Biztosan sokat segített, hogy a Soroksárral ilyen remek tavaszt sikerült futnunk. Egészen egyedülálló volt ez a sorozat, több hasonlóban benne voltam már a Diósgyőrrel is. Remélem, Mezőkövesden is lesz rá alkalom.
– Hatvani vagy, kézenfekvő volt, hogy Kövesden folytatod?
– Az, hogy hatvani vagyok, egy dolog. A Kövesd keresett meg. Nagyon nehéz döntés volt, hiszen nagyon jó közösséget, csapatot kellett otthagynom Soroksáron, de úgy gondoltam, még abban a korban ott vagyok, hogy meg kell mutatnom magam az nb1-ben.
– Milyen szezont, milyen őszt vársz?
– Megelégednék, ha veretlenek maradnánk, mint eddig is. Félre a tréfát, azt várom magamtól, hogy stabil kezdő tudjak maradni a csapatban. A csapattól első célja a bennmaradás, de többre hivatott ez a társaság, és akár a középmezőny alja is megcélozható szerintem.
– Mik a két meccs tanulságai? Egy újonccal és egy stabil középcsapattal játszottunk.
– Két teljesen más stílust képviselt a Gyirmót és a Hali is. A Haladás otthon köztudottan jól szerepel, ezért inkább a biztonság volt a fő cél, de nem voltunk annyira kiszolgáltatott helyzetben, hasonló szinten birtokoltuk a labdát. Több helyzetük volt, de ez a kiállításnak is volt köszönhető. Nekünk is voltak lehetőségeink, szerintem igazságos volt a döntetlen. A hazai, Gyirmót elleni meccsen még nem játszottam, de kívülről úgy éreztem, meg lehetett volna nyerni, aztán a végén örülhettünk a döntetlennek. Kár azért a két pontért, de majd máshol visszahozzuk.
– Elcserélnéd a két pontunkat egy győzelemre és egy vereségre?
– Nyilván a három pont három pont, de azért az, hogy nem kaptunk ki, segít a csapatnak abban, hogy összekovácsolódjon. A vereség sose jó, nyilván a győzelem pedig jobban összekovácsolja a csapatot, de az, hogy két meccsen nem kaptunk ki, mint friss feljutó csapat, azért az is sokat segít a későbbiekben.
– Az MTK ellen mire számítasz?
– Nehéz meccsre, ami semleges pályán lesz. Dunaújvárosban voltunk tavaly az nb2-ben, meglátjuk. Az MTK játszós csapat mint mindig, ugyanazt játsszák évek óta, nagyon sokan ugyanott vannak, ugyanabban a rendszerben. Győzelem, előre.
Fotó: Vágvölgyi Bálint, Nyugat.hu
