Folytatjuk új játékosaink bemutatását, most következzen a Nyíregyházáról igazolt támadó, Dragóner Filip. Gyerekkor, válogatott, jövőbeni célok. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ.
– Már születésed előtt megfertőződhettél a futball szeretetével. Hogyan emlékszel vissza a gyermekkorodra?
– A kezdetektől a véremben van a foci apukám révén (Dragóner Attila, 28 felnőtt válogatott mérkőzés, 2 magyar bajnoki cím – a szerk.). Anyukám azt mesélte, hogy amikor megtanultam járni, azonnal elkezdtem rúgni a labdát. Néha elvették tőlem a lasztit, de olyankor zokniból gyúrtam egy gombócot, hogy azzal gyakoroljak. Edzésekre, ha jól emlékszem hat éves koromtól járok rendszeresen.
– Milyen csapatokban játszottál utánpótlás szinten?
– Egész kicsi koromban megismertem a portugál labdarúgást, hiszen két évet élt ott a családom. Nagyon szerettem a környezetet, remekül megtanultam a nyelvet. Amikor aztán apukám hazaigazolt a Fradiba, akkor én is oda kerültem. Minden korosztályt végigjártam, egészen a profi szerződésig jutottam.
– Mikre vagy büszke az utánpótlásban eltöltött éveid alatt?
– Talán a legnagyobb siker az, hogy az összes korosztályos válogatottban számítottak rám U15-től U19-ig. Sok gólt tudtam szerezni címeres mezben, sosem felejtem el azokat a találkozókat. Tizenhét évesen kaptam meg a már említett profi szerződésemet, bemutatkozhattam a Ferencváros felnőtt csapatában és Ligakupát nyertem. Remek éveket töltöttem a Népligetben.
– A zöld-fehér sikerek után következett az első klubváltás, Nyíregyházára igazoltál…
– Mátyus János hívására kerültem oda, első alkalommal csak kölcsönben. Nála mutatkoztam be a másodosztályban, rengeteget tanultam tőle. Köszönettel tartozom neki mindazért, amit akkoriban kaptam. A következő évben Lucsánszky Tamás idején kivásároltak a Fradiból, jól ment a játék. Nagyon jó időszakot töltöttem ott, azonban feljebb szerettem volna lépni. Ekkor jött a kövesdi lehetőség, amit nagy előrelépésnek tartok.
– Milyen volt a debütálás az élvonalban?
– Felemás érzések kavarogtak bennem. Egyrészt óriási dolog az, hogy gyermekkori álmomat megvalósítva bemutatkozhattam az NBI-ben, azonban az, hogy végig vezettünk és az utolsó percben egyenlített az ellenfél, az egy picit elrontotta a kedvemet.
– Milyen a mezőkövesdi öltöző? Hogyan érzed itt magad?
– Szerencsére nagyon jól fogadtak a srácok, azonnal otthon érezhettem magam. Kimondottan jó az összhang a csapatban. A társaságra nem lehet panasz, sosem unatkozunk, remek a hangulat mindig. Az edzéseken mindenki 110 százalékot nyújt, nagy a harc a kezdőbe kerülésért. Azt gondolom, hogy egy-két kivétellel a jó arcunkat mutattuk meg tavasszal, nyilván voltak hibák, de azokon minden nap dolgozunk. Szeretek itt lenni.
– Ha van szabadidőd, miket szoktál csinálni?
– Amikor tudok, inkább pihenek. Ettől függetlenül céljaim között szerepel, hogy letegyem a nyelvvizsgát angol és portugál nyelvből. Hosszútávon jó lenne egy egyetemet is elvégezni, bár az, hogy milyen szakon, azt még nem tudom. Amikor van lehetőségem akkor a családommal vagyok, sokat köszönhetek nekik. A barátnőmmel remekül kiegészítjük egymást, minden fontos helyzetben segítjük a másikat.
– Fiatal játékosként milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
– Egyrészt az, hogy stabil NB I-es játékos váljon belőlem. Megteszek mindent azért, hogy folyamatosan fejlődjek és hasznára legyek a csapatnak. Évek múlva az álmom azonban az, hogy újra Portugáliában éljek, és ott focizhassak. Nyilván ez most még nem jött el, de természetesen óriási dolog lenne oda igazolni. Hogy melyik csapatba? Legyen mondjuk a Benfica.
Sütő Gergő
(FOTO: dvsc.hu, mlsz.hu )
