A napokban csatlakozott csapatunkhoz Kovácsik Ádám. A rutinos, 32 éves magyar válogatott kapussal eddigi pályafutásáról, terveiről és magánéletéről is beszélgettünk.
– Pályafutásodból jelentős időszakot, 8 évet töltöttél Olaszországban, ahol játszottál a Reggina csapatában, miközben kölcsönben a Foligno, a Pavia és a Carpi együttesében szerepeltél. Miért döntöttél úgy ilyen fiatalon, hogy országot váltasz?
– Úgy gondoltam, hogy a fejlődésemet az szolgája a legjobban, ha országot váltok. Az olasz kapusiskola nagyon híres, sokat lehet tanulni és fejlődni, így egy jó lehetőségként tekintettem az olaszországi szerződésre. Nagyon bíztam benne, hogy az országváltás tudja segíteni a karrieremet.
– Hogyan emlékszel vissza az Olaszországban töltött évekre?
– Olyan dolgokat tapasztaltam meg, amit korábban nem, hiszen 15-16 évesen egyedül maradtam külföldön, szülők nélkül éltem, ez nagy lépés volt az önállóság felé. Ami azt illeti a karrieremben voltak jobb és kevésbé jó évek, de ha újra dönthetnék, akkor is ezt az utat választanám, mert mind a futball, mind a magánélet szempontjából rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. A focit illetően a legkedvesebb emlékem egy Brescia elleni bajnoki mérkőzés volt, amit idegenben 3-0-ra megnyertünk a Regginával úgy, hogy két 11-est hárítottam, az elsőt Feczesin Robi lőtte.
– Ezt követően a MOL Fehérvár együtteséhez szerződtél, ahol 7 évig játszottál. Hogyan vélekedsz az ott töltött időszakról?
– Az első év úgy nevezett adaptáló év volt a számomra, melynek a végére beverekedtem magam a kezdőcsapatba. A következő három év nagyon emlékezetes volt, remekül szerepeltünk, bajnoki címet szereztünk és Magyar Kupát is nyertünk a csapattal, az Európa Liga csoportkörében is védhettem, alig hagytam ki mérkőzéseket és a magyar válogatottban is bemutatkozhattam. Az utolsó három évben a csapat is lejjebb csúszott és nekem is összejött egy súlyos térdsérülés, mely után nem sikerült visszaépítenem magam a csapatba, az egy kevésbé sikeres időszak volt a pályafutásomban.
– Tavaly az ETO FC Győrben futballoztál, ahol sérüléssel is küzdöttél. Hogyan értékeled a tavalyi évet?
– Azért igazoltam Győrbe, hogy újra felépítsem magam és rendszeres játéklehetőséghez jussak, de sajnos gerincsérvem lett, emiatt pedig nem játszhattam. A rehabilitációm jól sikerült, hiszen négy hónap után újra a kapuban állhattam, viszont a sportigazgató és a vezetőedzőváltás után már nem kaptam lehetőséget.
– Néhány nappal ezelőtt csapatunkhoz igazoltál. Miért döntöttél a Mezőkövesd mellett?
– A legfontosabb szempont az volt, hogy NB I.-es csapathoz tudjak szerződni, Mezőkövesden ez a vágyam teljesült. A csapat évek óta stabil tagja az élvonalnak és kiemelkedő eredményei is vannak, hiszen néhány éve kupadöntős volt és a bajnokságban a 4. helyen végzett. Nagyon szimpatikus volt az is, hogy hisznek bennem a vezetők, ezt a lehetőséget meg akartam ragadni és szeretnék rászolgálni a bizalmukra.
– Hogy állsz a beilleszkedéssel?
– Bár szoros kapcsolatot nem tartottam senkivel sem, de sok futballistát ismertem már korábban a csapatból. Úgy érzem, hogy a beilleszkedésem jó úton halad, ugyanakkor erre azt szoktam mondani, hogyha a pályán tudok bizonyítani, akkor elfogadnak a társak. Egyébként nagyon jó közösségbe kerültem, mindenki céltudatos, tudja, hogy miért van itt és jó fejek a srácok, azt hiszem a beilleszkedéssel nem lesz problémám.
– Mi a véleményed az infrastruktúráról, edzés lehetőségekről?
– Nagyon jók a tapasztalataim az infrastruktúráról, nemcsak magyar, hanem európai szinten nézve is megállja a helyét az edzőcentrum. Ugyan már pár éve nem jártam Olaszországban, de az ottani körülményeket is felülmúlja az edzőkomplexumunk. Elmondhatom, hogy minden feltétel adott a minőségi munkához és ahhoz, hogy az ember és a csapat elérje a céljait.
– Milyen tervekkel, ambícióval érkeztél Mezőkövesdre?
– Nagyon szeretnék újra játszani az NB I.-ben, nem az a célom, hogy a kispadon üljek. Riccardo előnyben van velem szemben, hiszen tavaly jó szezont zárt, ráadásul végig csinálta a csapattal a felkészülést, míg én csak most érkeztem, minden oka megvan a szakmai stábnak arra, hogy bízzon benne. Ha lehetőséget kapok majd a bizonyításra élni szeretnék vele. Ami a csapatot illeti, nagyon nehéz meghatározni a konkrét célokat, hiszen nagyon kiegyenlített a 12 csapatos bajnokság, ugyanakkor természetesen szeretnénk minél előrébb végezni a tabellán.
– Melyik külföldi bajnokságot szereted a legjobban és miért?
– Az olasz bajnokságot szeretem a legjobban, a szívemhez az áll a legközelebb, hiszen 8 és félévet ott töltöttem el. Ha tehetem a rangadókat mindig megnézem, de a kisebb csapatok mérkőzéseire is kíváncsi vagyok.
– Van példaképed a kapusok között?
– Számomra Gianluigi Buffon az etalon. Mindig szívesen néztem a játékát, a karaktere nagyon közel áll hozzám.
– Mit tudhatunk meg a magánéletedről?
– 2015 óta házas vagyok, van egy 5 és féléves kisfiunk, Zalánnak hívják, hamarosan érkezik a kislányunk is. Nem egyedül érkezem ide, a családom is velem együtt költözik, nem szeretnék ingázni. A tervek szerint Egerben keresünk lakást, remélem hamarosan megtaláljuk álmaink otthonát.
