Lázár Zsolt a Nemzeti Sportnak nyilatkozott.
Külföldön tanulta meg az alapokat Lázár Zsolt is, aki Mezőkövesden igyekszik kamatoztatni a tudását.
„Öt és fél hetet töltöttem Bostonban, az Egyesült Államokban, Mike Boyle erőnléti edző edzőközpontjában voltam szakmai gyakorlaton. Gyakorlatilag a világ legjobb erőnléti edzőinek munkáját segítettem, ők a filozófiájuk legapróbb részleteit is megosztották velem, velünk” – mondta a 26 éves szakember.
Nem mindegy, hogy az erőnléti edző a számára kijelölt területen úgymond teljhatalmat kap, ott valódi „vezetőedzőként” dolgozik, vagy a tényleges vezetőedző csak amolyan statisztikusnak használja.
„Magyarországon az erőnléti szakemberek elfogadottsága rendkívül változó – mondta Lázár Zsolt. – Ez függ az aktuális vezetőedzőtől, a klub vezetőségének nyitottságától a sporttudományok iránt, és természetesen attól, hogy az adott szakember mennyire van otthon a szakmában, mennyire képzett. Nálunk sokan még mindig úgy gondolják, az erőnléti szakember feladata, hogy bemelegítést vezényeljen, esetleg egy kis nyújtást, foglalkozzon kicsit a sérült játékosokkal, és kész.”
A mezőkövesdi szakember úgy véli, a labdarúgásra csakis labdarúgással lehet felkészülni. Butaság a köröket róni órákon keresztül a felkészülés ideje alatt: nem kell teljesen elhagyni a kiegészítő futásokat, hanem ezeket is posztspecifikusan, az adott pozícióra jellemző igényeknek megfelelően kell vezényelni. Például teljesen másféle futásra van szüksége egy 6-os pozícióban játszónak, és teljesen másra egy, a középpálya szélére rendelt játékosnak.
Az elv kétségkívül jó, a gyakorlat azonban azt mutatja, óriási a lemaradás minden téren – még egy luxemburgi játékos erőnlétéhez viszonyítva is. Nem beszélve egy erősebb bajnokság képviselőjéről.
„Erre mindig azt mondom, hogy megteremtheted a feltételeit, dolgozhatsz ugyanúgy, mint a legkiemelkedőbb Premier League-csapat, de a futballunk jelenleg nem követeli meg ugyanazt, mint például egy angol első osztályú mérkőzés – mutatott rá egy örök problémára Lázár Zsolt. – Nem vagyunk azon a szinten, hogy a játékosainknak ugyanazt kelljen leadniuk a pályán, mint az elit nyugati bajnokságokban. Rengeteg mérkőzéselemzést és kutatást értékeltem ki és hasonlítottam össze magyar találkozókkal, és jóval magasabb értékekkel találkozik az ember elitbajnokságokban. Érdekes, utánpótlásszinten még kisebbek a különbségek, adott esetben még felénk is billen a mérleg nyelve. Ami jó, hogy az eszközök teljes mértékben rendelkezésre állnak, bármilyen high-tech berendezés elérhető.”
(Nemzeti Sport)
