Történelmi helyezés, a támadófutballról gondolt ideológia, a csapat ereje, szerződéshosszabbítás, és a jövő tervezése, avagy ez volt a 2018/2019-es bajnoki szezon vezetőedzői szemszögből nézve.
– Néhány hete már véget ért a bajnokság, amelynek végeredményében mezőkövesdi hatodik helyezés szerepel, ez pedig a klub történetének legjobb eredményét jelenti. Mi az, ami így elsőre eszedbe jut erről a pozícióról?
– Legelőször talán az, hogy nagyon nagy sikernek tartom ezt a helyezést, illetve jó visszaigazolásnak a munkánkat illetően – válaszolt honlapunk kérdésére Kuttor Attila, a Mezőkövesd Zsóry FC vezetőedzője. – Jó úton járunk. Úgy gondolom, amit a kollégáimmal a futballról gondolunk, az működik, és megvalósítható, úgyhogy ezen az úton szeretnénk haladni a jövőben is, illetve természetesen még tovább fejlődni.
– Nézzünk három állítást, ezek közül melyik jelenti az igazságot: benne volt egy ennél is szebb helyezés, reális eredmény született, vagy erőn felül teljesített a társaság?
– Ez egy nagyon fogós kérdés, ugyanis mind a háromban van igazság. Azt gondolom, ahhoz képest, ahogy alakultak az eredmények, figyelve természetesen az ellenfelek teljesítményét is, reális helyezés született. Ugyanakkor azt is elmondanám, hogy akadtak olyan meccseink, amelyek egyáltalán nem alakultak jól, és tényleg nem volt egy „befelé pattanós” évünk. Ezeket nézve, mondhatnám azt is, hogy akár egy még komolyabb eredmény is benne lehetett volna a pakliban. Meg kell nézni még a lehetőségeinket, mert, amikor szóbajön, hogy egy tizenkét csapatos NB I-ben egy Mezőkövesd hatodik tud lenni, akkor az embernek az is eszébe jut, hogy kicsit erőn felül sikerült teljesíteni. Pontosan ezen gondolatok miatt mondom azt, hogy mindhárom állítás igaz bizonyos szemszögből nézve.
– Amennyiben a bajnoki helyezésen túl megyünk, mit gondolsz, mennyire sikerült ebben a szezonban egy olyan együttest összerakni, amely saját stílussal rendelkezett?
– Egyértelműen az a válaszom erre a kérdésre, hogy sikerült. Arra törekszem, mióta Mezőkövesden vagyok, hogy felismerhető stílusjegyei legyenek a csapatnak. Én ebben hiszek, és megpróbálom a játékoskeretet is így alakítani, a játékosokat pedig arra tanítani, hogy higgyék el azt, amit csinálunk. Azt gondolom, ez meg is jelent a pályán.
– Sok esetben igaz a tézis, miszerint azok a korábban védekező típusú játékosok, akikből edző lesz, előszeretettel törekednek arra, hogy egy masszív hátsó alakzatból induljon ki a csapat játéka, nálad ugyanakkor egyértelműen a támadófutball jelenti a prioritást. Úgy gondolod, hogy sikerült ezt a fajta ideológiát meghonosítanod együttesednél?
– Örülök, ha ez látszik kívülről, de ettől függetlenül mi nem mondunk le a védekezésről sem. Nem csak azért mondom ezt, mert védő voltam, de minden csapatsportnak a védekezés az alapja, úgyhogy azért ezzel mi is így vagyunk amellett, hogy valóban preferáljuk az előrejátékot. Én egyébként úgy gondolkozom, hogy a magyar gondolkodásmód gyökerei mindig is a kreatív futball és a játék felé mentek, ezért is próbálok ilyen irányban haladni. Ezt erőltetem, ebben gondolkozom, mert én abban hiszek, hogy a magyar futballista ezzel lehet több, a riválisainál. Gondoljunk csak bele, sok esetben megfogalmazódott már, hogy a dél-szláv államok csapatai jó értelemben vett harciasságban verhetetlenek, de vannak olyan országok is, akiket meg fizikális mutatóban nem lehet utolérni a genetika miatt. Nekünk mindig is ez volt a fegyverünk, a gondolkodásmódunk, ez az, amiben ki lehet emelkedni, és eredményesek tudunk lenni. Mindemellett még egyszer kiemelném, az, hogy a támadójátékban hiszünk, nem zárja ki, hogy, amikor kell, akkor ne védekezzünk kőkeményen. Van olyan, amikor az ellenfél rád kényszeríti a saját játékát, és akkor hátul nagyon észnél kell lenni. Ugyanakkor nálunk alapfelfogásként a kreatív, szellemes, támadófutball játssza a főszerepet, mert ez az, amivel többek, és eredményesebbek lehetünk.
– Hosszú szezon volt az idei, amelyben be kellett osztani az erőt. Gyakorta forgattad is a csapatot, avagy Mezőkövesden valóban működött a rotálás. Ezt már kezdettől fogva így tervezted, vagy szezon közben alakult így?
– Eleve arra törekedtünk a keret kialakításánál, hogy versenyhelyzet alakuljon ki minden egyes poszton, vagy csapatrészben. Ennek köszönhetően, az egész szezonban sokan kaptak lehetőséget, viszont minden esetben az adott szituációk, és körülmények határozták meg, hogy az éppen legerősebb Mezőkövesd lépjen pályára. Most is hasonló a célunk, próáljuk úgy kialakítani a jövő évi keretet, hogy abban mindenki egyenrangú legyen, és mindenkinek ugyanannyi lehetősége legyen pályára lépnie. Megjegyzem, ezért is lehetett idén bárkihez hozzányúlni, mert mindenki a legjobb tudása szerint próbálta szolgálni a csapat érdekeit.
– Az is szembetűnő volt, hogy az úgynevezett élcsapatokkal szemben is rendre partiban tudott lenni a társaság, sőt! Sok esetben nüanszokon múlott a pontszerzés. Utólag nézve, hogy látod, mi hiányzott ezeken a meccseken?
– Sok apróságból áll össze egy csapat eredményessége, vagy játéka, és ugye ezen együttesek ellen még hatványozottabban igazak ezek a kijelentések. Nem is nagyon tudnék most egyesével belemenni minden találkozóba, hogy kivel szemben miben kellene fejlődnünk, mert egyébként úgy általában mindenben. Szeretném, ha egyszer eljutnánk arra a szintre, és pontosan ezért is dolgozunk, hogy úgy tudjuk felvenni a harcot az úgynevezett élcsapatokkal szemben is, hogy nem csak a szimpatikus vesztes szerepét töltjük be, hanem ponttal, pontokkal hagyjuk el a játékteret.
– A tavaszi szezon közepénél jártunk, amikor a klubvezetés további három évvel hosszabbította meg nem csak a te, de a stábod szerződését. Mit érez egy, a bajnokság kellős közepénél járó edző akkor, amikor ilyen visszaigazolást kap munkájával kapcsolatosan?
– Sok összetevője van ennek a hároméves szerződésnek. Persze, jól esik az embernek, hogy megvan a bizalom az irányába, viszont azt tudni kell, hogy ebben a szakmában ezek csak papírok. Nekünk folyamatosan azért kell dolgoznunk, hogy megmaradjon az állásunk, és ennek a szezonnak is voltak olyan pillanatai, amikor nehéz helyzetben, vagy nem éppen a legjobb sorozatban voltunk. Ilyenkor az ember érzi, hogy bármikor megtörténhet a kenyértörés. Ez benne van a mi munkánkban, de még egyszer mondom, megtisztelő dolog, ami történt.
– A csapat szezonzáró vacsoráján a sárga-kék szurkolók körében hangzott el, hogy jövőre nemzetközi kupás hely a cél. Mi kell ahhoz, hogy ehhez az újabb mérföldkőhöz sikerüljön elérni?
– Ezt a célt nem én tűztem ki, ezt tegyük hozzá, de azt gondolom, hogy a lehetőségeinkhez képest a következő szezonban sem tudunk mást megfogalmazni, mint a biztos bennmaradást. Természetesen a jogot megtartjuk magunknak arra, hogy álmodozzunk, mert a csillagok jó állásával, egy-egy jó periódussal sok minden előfordulhat, szóval azon a gondolatunkon nem változtatunk, miszerint szeretnénk megnyerni a bajnokságot, de a bennmaradásnak is örülünk.
– Végezetül arról is beszéljünk, hogyan néz ki az együttes nyári programja, illetve, hogy neked hogyan telik a felkészülés kezdetéig hátralévő szabadidőd!
– A csapat felkészülése június 24-én startol, egy hathetes felkészülés áll előttünk. Tervben van egy nagyjából egyhetes edzőtábor is, aminek elsősorban az lesz a célja, hogy komoly edzőmérkőzéseket tudjunk játszani külföldi, első osztályú együttesekkel, illetve, hogy kicsit kimozduljunk saját környezetünkből. Részleteket még nem tudok mondani, egyelőre a tervezési fázisban járunk, ezért nincs pontos helyszín és időpont. Ami a saját programomat illeti, jelenleg is székesfehérvári otthonomban tartózkodom, és hál ’Istennek a gyermekeim is itt vannak velünk. Most ez nagyon jó, mert hosszú idő után végre megint együtt a család, ezért megpróbáljuk a legjobb módon kihasználni a rendelkezésünkre álló szabadidőt, hogy aztán teljesen feltöltődve, és kipihent állapotban vághassak bele újra a mezőkövesdi munkámba.
Fenyves Balázs
(FOTO: Gál Péter, archív)
