Nagy Márton már a felkészülés elején csatlakozott a stábhoz, és a játékosok izomzatának karbantartásáért felel.
– Kezdjük az ismerkedéssel, mit kell rólad tudni, egyáltalán hogyan kerültél kapcsolatba a masszőr szakmával?
– Nagy Mártonnak hívnak, és Miskolcon lakom, ahol a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában tanultam, ott is érettségiztem, majd utána egy kétéves OKJ-s tanfolyamon végeztem el a masszőri iskolát – kezdte bemutatkozását a Mezőkövesd Zsóry FC új tagja. – Igazából úgy kerültem kapcsolatba a masszőrködéssel, hogy mindig is közel álltam a sporthoz, Diósgyőrben ugyanis versenyszerűen birkóztam tíz évet, és valahogy mindig a sport mellett szerettem volna maradni. Emiatt kézenfekvő volt ez az elképzelés.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a mezőkövesdi labdarúgással?
– A klub szakmai-igazgatója, Tóth László keresett meg, hogy szükség lenne még egy masszőrre, és szerencsére nem is tartott sokáig a megbeszélés, mert kedvező ajánlatot kaptam. Szakmailag is előrelépésnek tartom, mert eddig három évet a Diósgyőri Futball Akadémián dolgoztam, és szerettem volna beleszagolni a felnőtt futball világába. Úgy gondoltam, hogy bele kell vágni ebbe a történetbe, és itt is vagyok.
– Milyenek voltak az első napok, hogyan fogadtak be a csapatnál?
– Nagyon befogadó volt a társaság, a játékosok, és a stáb is, eléggé családias a közeg, amibe most belecsöppentem. Ezzel egyáltalán nem volt problémám, ezért tényleg minden zökkenőmentesen ment.
– Természetesen elég hamar bele is csaptál a munkába, múlt héten például a szlovéniai edzőtáborban is sok feladatod lehetett. Rögtön az elején sikerült felvenni az itteni ritmust?
– Persze, ezzel sem adódtak gondok. Most a felkészülésben gyakran fordul elő napi két edzés, és a túlterhelés miatt apróbb sérülések is kijönnek, ezért volt munkánk a kollégákkal. Komolyabb gond szerencsére nincs, úgyhogy megyünk tovább, csináljuk a dolgunkat.
– Egy labdarúgónál könnyen beszélhetünk arról, hogy mondjuk a Barcelona az álma, oda szeretne eljutni, de mi a helyzet veled? Vannak szakmán belül hosszabbtávú céljaid?
– Amikor az MLSZ licensz képzésen motivációt kellett írnom, akkor belefogalmaztam, hogy öt éven belül szeretnék felnőtt csapat mellett dolgozni, és ezt hál ’Istennek sikerült is két-három éven belül elérni. Hossza távban gondolkozva pedig azt mondanám el, hogy szeretnék egy rehabilitációs edzői tanfolyamot elvégezni, amivel tovább tudnám segíteni a csapat felkészülését.
– A közvetlen kollégákkal mennyire sikerült megtalálni rögtön a közös hangot, illetve kialakítani az ideális munkakapcsolatot?
– Teljesen el tudjuk osztani a feladatokat, hiszen Kapás Krisztián foglalkozik a sérültekkel, és ő edzés közben nem is jön ki a csapattal. Mi pedig Gyurmával (Sikur György, a szerk.) mindig a pályán vagyunk, mert hogyha bármilyen sérülés van, akkor rögtön segítünk. Ezen kívül a klubházban a foglalkozások előtt és után is van dolgunk bőven, szóval el tudjuk osztani a feladatokat.
Fenyves Balázs
