Gohér Gergő örül annak, hogy így sikerült a szabadrúgása és fontos gólt lőtt a Paks ellen.
– Hogy kell odaállni a 93. percben egy ilyen szabadrúgáshoz?
– Úgy, hogy berúgom, hogy máshogy? Ez volt ebben a félévben körülbelül az első olyan szabadrúgás, ami ballábas szög, örülök neki, hogy így sikerült, meg annyira fontos lett ez a gól. Nagyon boldogok vagyunk, hogy elértük azt a minimális célt, amit kitűztünk magunk elé az év elején. Kicsit nehezebb volt, mint gondoltuk, de szerencsére az utolsó fordulóban már nem kell nézegetni az eredményeket, hanem nyugodtan lehet játszani.
– Nyugis volt egy darabig a meccs, gondoltad volna mondjuk a hatvanadik percben, hogy ilyen lesz a vége?
– Én is úgy éreztem meccs közben, hogy csordogál a medrében és aztán egyik pillanatról a másikra jött a bekapott gól. Én is hibáztam, mert elcsúsztam, pedig éles cipőben voltam. De nagyon dicséretes, hogy a csapat kétszer felállt döntetlen után, hiszen tudtuk, csak a győzelem az, amivel 99 százalékban bent tudunk maradni.
– Az időjárásmennyire volt zavaró, villámlott is.
– Igen, az első félidőben azt hittem, le is fogja fújni a játékvezető. Ahogy játszottunk a stadionban, elnéztem jobbra és azt láttam, hogy akkorákat villámlik. Azt mondtam, le fogja fújni 1-0-ás vezetésnél, csak nehogy úgy járjunk, mint anno a Soroksár. Boldogok vagyunk, örülünk a győzelemnek, aztán el kell felejteni ezt az egész hercehurcát, ami itt tavasszal történt, s előre tekinteni a jövőre.
– Arról tudsz-e már valamit, neked hogyan lesz a folytatás?
-Nem tudom még, majd a vezetőség, elnök úr, az edző eldöntik, ki, hogy, mint, merre.
